A Nosztalgia krémes annyira a kultúránk része, hogy hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy magyar gyökerekkel rendelkezik pedig ez nem így van. A ma ismert krémes eredete a 16. századig vezethető vissza, olasz és francia gyökerekhez. Ekkoriban jelent meg a Szakácstudomány elnevezésű mű, amiben millefoglie (jelentése: ezernyi lap, utalás a sütemény tésztájára) néven emlegetik.

A krémes Napóleon udvarában

Igazi felemelkedése Napóleon idejében indult meg. A császár séfje, bizonyos Careme, előszeretettel készítette ezt a süteményt, ami Napóleon tortaként vált ismertté. Érdekesség, hogy ez egy áthallás eredménye is. Az olaszok ugyanis Napolitaine néven ismerték, ami Nápoly városára utal. A szavak hasonlósága és Napóleon imádata miatt azonban a franciák már az ő neve után nevezték el a finomságot.

Mikor jelent meg hazánkban a krémes?

Az általunk ismert krémes őse, először 1840-ben, Czifra István könyvében jelenik meg és vaníliás pástétomnak hívja. Így nevezi magát a sütemény krémjét, ami tejszínből, lisztből, tojássárgájából, vaníliából és cukorból készül. Ezt vajastésztára kente és megsütötte.

Ezt a krémet később Dobos C. József (úgy bizony, a Dobos torta atyja ) is egyre gyakrabban használja különböző sütemények töltelékeként. A mai formájában ismert lágy és habos krém elsőként Zilahy Ágnesnél jelenik meg, ami már a mai pudingos krémhez nagyon hasonló. A krémes őse a 19. század végén és a 20. század elején vált egyre ismertebbé, ami nagyban köszönhető Kugler Géza 1905-ben megjelent „A legújabb és legteljesebb nagy házi cukrászat” című könyvének.

A mai formáját az 1930-as években nyerte el a krémes. 1932-ben Magyar Elek már olyan krémes készített, ami formájában teljesen olyan volt, mint a ma is ismert. A vanília puding használatát pedig 1935-ben Dr. Oetker vezette be.